Bagdi Zoltán:

Az Univerzum energiáinak eredete és működési sajátságai

Ismertető

 

Ebből a kötetből tudhatjuk meg, hogy hogyan és miért keletkezett Univerzumunk a „semmiből”, azaz egy olyan öröktől fogva létező dimenzióból, melyet a mi háromdimenziós térben létező és ennek megfelelően gondolkodó lényünk alig tud értelmezni, azonban a logikus gondolkodás segítségével számos tulajdonságát mégis megfejtheti. Ez a kiindulási alap már elegendő arra, hogy egy logikai sorozat révén, mintegy láncreakció eredményeképpen elérkezzünk a mai állapotokig, egyben megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy Univerzumunk összes titkát megfejthessük.

 

E kötetből megtudhatjuk, hogy honnan származik Univerzumunk összes energiája, és hogy az valóban akkora mennyiség-e, mint azt ma a fizikusok gondolják. Azt is megtudhatják, hogy ez az energia mit csinál, mielőtt valóban csinálna valamit. E kötet alapján válik világossá, hogy az olyan, ma még el nem fogadott parajelenségek, mint pl. a telepátia és a teleportáció hogyan is működhet anélkül, hogy valamiféle csodával határos elképzeléseket kelljen igénybe vennünk. Más parajelenségek magyarázata más kötetekben fordulnak elő, pl. a levitációé „A forgómozgások és keringések hatása makroméretekben (a Föld éghajlatváltozásai)” c. kötetben keresendő.

 

Ebben az első kötetben megismerkedhetünk az elektromossággal és a mágnesességgel is. 

Bár ezek eléggé ismert fogalmak, azért meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint van némi probléma velük. E fogalmaknál ugyanis a mai fizikai ismeretek és elméletek számára sajnálatos módon eléggé homályos eredetű energiahordozó mezők vannak, melyekkel a fizikusok számolnak is, sőt meglehetősen pontos számításokat végeznek, anélkül, hogy meg tudnák magyarázni, hogy e mezők hogyan tudnak úgy energia-befektetés nélkül korlátlan időtartamig munkát végezni, hogy közben meg ne sértsék a ma még elfogadott energia-megmaradás elvét. Mert hát, mi tagadás, a töltések megtartják töltésüket, bármit csinálunk is velük, azaz korlátlan ideig képesek egymást vonzani, vagy taszítani.

 

Sőt, még a tömegektől sem vehetjük el a folyamatos energia-befektetés nélküli munkavégző képességüket olyan frappáns megoldással, hogy kijelentjük, hogy tulajdonképpen nincs is gravitációs erő, csak némi elgörbített tér adta szabad mozgás-, és a tudomány művelői számára szabad gondolatkorlátozó lehetőség. Aztán meg talán azt sem ártott volna megindokolni, hogy miért különbözik az elektromágnes a természetestől.

 

Mert ugyan gyakorlatilag mindkettő ugyanarra képes, de azért van egy kis elvi eltérés. Az elektromágnes ugyanis ugyanahhoz a mutatványhoz energiát igényel, nem is keveset, bizonyítva, hogy sajnos a mai fizikai elvek köteleznek, és energia-befektetés nélkül nincs munkavégzés. A természetes mágnes azonban nem csak mutatványos, hanem csodatévő is egyben, hiszen e mutatványhoz nem igényel energiát.

 

Hogy e különbségre mi a bizonyíték? Hát mindössze annyi, hogy amennyiben az elektromágnesnél kikapcsoljuk az áramot, akkor esetleg a fejünkre esik a felemelt hatalmas vasdarab, a természetes mágnes meg még akkor sem hajlandó elengedni a vasdarabot, ha megkíséreljük rábeszélni, vagyis mindössze mi magunk estünk a fejünkre. De, ha nem rábeszélni akarjuk, hanem csak jól felmelegítjük, esetleg ráütünk egy jó nagyot, akkor örökre elveszíti ezt a tulajdonságát, azaz megszűnik ez a korlátlan energia-utánpótlása.

 

Akkor hát végül is van-e a természetes mágnesnek kifogyhatatlan energia-utánpótlása, és ha van, akkor honnan származik, na és hogyan is működik? Erre is választ kapunk, ha végigolvassuk e kötetet.

Megismerkedhetünk a gömbvillámok három típusával és megtudhatjuk, hogy miért különböznek egymástól olymértékben, hogy találkozva vele az egyik hatalmas energiával pusztít el bennünket, a másik pedig áldásos tevékenységet fejt ki, hiszen olyan képességekkel ajándékoz meg, melyről nélküle legfeljebb álmodozhatunk.