Bagdi Zoltán: A hő birodalma
Ismertető
E kötetben tárgyalom a legfontosabb jelenségek egymásra gyakorolt szinergikus hatásának okait és következményeit. E jelenségek a nyomás és hőmérséklet, az elektromos erőtér, a tömeg- és tehetetlenség, valamint a gravitáció. Mindegyik szoros összefüggésben van a „háttérnyomással”, és az elektromos erőtér kivételével bármelyik növekedése növeli, bármelyik csökkentése pedig csökkenti a háttérnyomást. Értelemszerűen az elektromos erőtér fordítva működik.
E kötetből azt is megtudhatjuk, hogy a hő nem egészen az, aminek ma a fizika gondolja. Az ugyan kétségtelen, hogy ma többé-kevésbé kinetikus (azaz mozgási-) energiának mutatkozik, de nyilvánvalóan nem lehet az, ha egyszer az Univerzum történetében akkor volt a hőmérséklet a legnagyobb, amikor még nem volt semmi, aminek lehetett volna mozgási energiája. Tehát a hőmérséklet alapjaiban valami egészen más.
Hogy valójában mi is a hő, arra már a korábbi kötetekből is rájöhetett az, aki kellő odafigyeléssel olvassa műveimet, az azonban, hogy a különféle hőfajták akkor valójában hogyan is értelmezhetők, csak e kötetből érthető meg.
A vákuumenergia kinyerésének lehetőségéről is e kötetben kapunk bővebb ismertetést. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy bár nem jár olyan környezetszennyezéssel, mint a fosszilis energiák átalakításai, azért talán mégsem egészen veszélytelen a vákuumenergia kinyerése. Bár ez esetben energia-befektetés nélkül nyerhető energia, vagy legalább is kétségtelenül több energia nyerhető, mint amennyit befektettünk, mégsincs egészen ingyen.
Vagyis most is igaz az az elhíresült állítás, hogy ingyen ebéd nincs. Az ugyan vitán felüli, hogy ez az energia ingyen hull az ölünkbe, ha előtte megfelelő beruházással megteremtettük a körülményeket, azonban az ismeretek kellő elsajátítása nélkül valószínűleg mégiscsak megfizetjük az árát. Ezen azonban nem kell sem csodálkoznunk, sem méltatlanul felháborodnunk, hiszen ez mindig is így volt.
Amint beavatkoztunk a természet megszokott rendjébe, azaz megváltoztattuk a körülményeket, vállalnunk kellett a következményeit is.
Elég csak az üvegházhatás máris jelentkező következményeire gondolnunk. A különbség csak annyi, hogy az üvegházhatás következményei előbb-utóbb „szerencsésen” megszűnnek a fosszilis energiahordozók elfogyása után, már amennyire persze az elfogyását tekinthetjük szerencsének.
A vákuumenergia kinyerésének esetleges veszélye azonban soha nem szűnik meg, mivel ez az energia kifogyhatatlan. De nem csupán ezért tartom szükségesnek e lehetséges veszélyek kutatását, hanem azért is, mivel egyáltalán nem biztos, hogy tényleg vannak veszélyei, az viszont biztos, hogy amennyiben vannak, akkor kellő odafigyeléssel és ismerettel elkerülhetők.
