Az Egészséges lélek titka
Kókai Viktória írása
Sokszor bár tudjuk, hogy mit kellene tennünk általában valami kifogás mindig akad, amiért ne menjünk el jógázni, vagy amiért csak hétfőn kezdjük el a diétát. De amikor a testünk egészségéről van szó, legalább azt már tudjuk, hogy mit kéne tenni. Ami viszont a lelkünk egészségét illeti sokszor nem hogy azt nem tudjuk, hogy HOGYAN kéne végrehajtani, hanem arról sincs fogalmunk, hogy MIT is tegyünk, MIRE van szüksége lelkünknek ahhoz, hogy egészséges maradjon, vagy ahhoz, hogy (esetleg újra) egészségessé váljék.
Az egészséges lélekről cikket írni egyszerre könnyű is és nehéz is. Ha azt a rengeteg információ mennyiséget vesszük, amit gyerekkorunk óta hallottunk és láttunk mind-mind könyveket lehetne velük egytől egyig teleírni. Mégsem könnyű egy hiteles jó cikket írni e témában. Ugyanis a lelki egészség, az mindenkinek mást jelent.
Mindenki mástól lesz „egész-séges”.
Mint maga a szó is mutatja: egy egységben, egy „egész-ségben” kell lennie a testnek is és a léleknek is. A sok-sok részletnek melyek körülöttünk és bennünk vannak harmonizálnia kell egymással ahhoz, hogy a sok kicsi egy kerek egésszé álljon össze.
Nem lehet egyik a másik nélkül. Hiába sportol valaki rendszeresen, ha a szíve össze van törve, akkor ő maga sose lehet teljesen egészséges.
Az egészséges lelki állapot kézen fogva jár magával a lelki békével is.
A lelki béke eléréséhez pedig nélkülözhetetlen az egyik legnehezebb kérdésre megtalálni a választ:
meg kell tudnunk, hogy mi magunk kik is vagyunk?!
Már az ókori görögök is tudták, milyen fontos is az Önismeret. Hiszen a delphoi jósdába betérő is ezt olvashatta (többek közt): „Ismerd meg önmagadat”. Ergo ha tudod ki vagy, akkor tudni fogod a jövődet is...
Ha magunkat ismerjük, akkor tudjuk, hogy mire van szükségünk. Ha ismerjük a határainkat, akkor tudjuk, hogy mekkora célokat szabad kiszabnunk saját magunknak. Ha tudjuk, hogy honnan jöttünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy hová tartunk és a megélt élettapasztalataink útjelző lámpásokként fognak világítani életünk útján.
Ha harmónia uralkodik a lelkünkben, akkor a testünkben is az lesz. De ha elnyomjuk magunkban a fel nem dolgozott problémákat, ha nem beszéljük, nem írjuk ki magunkból, ha nem dolgozzuk fel azokat előbb- utóbb mind-mind nyomot fognak hagyni fizikai állapotunkban is.
Ha nagyon sok terhet cipelünk, ha sok keresztünk van, akkor gyakori hátfájásra panaszkodhatunk. Ha nem tudunk megalázkodni, gyakran fájhat a térdünk ( utalva ezzel arra, hogy le kéne térdelnünk lelkileg is) ha női mivoltunkkal vannak kétségeink akkor gyakrabban keletkeztethetünk cisztákat a testünkön belül.
És amint elkezdünk odafigyelni saját lelkünk szavára és nem csak az eszünk parancsait követjük, azzal egyidőben fizikai egészségi állapotunk is javulni fog.
A lelki béke pedig nem egy egyszeri állapot, amit elérünk egyszer és meg is marad. Folyamatosan tennünk kell érte, mindig, minden körülmények között résen kell lennünk. Nem csak testünk, hanem lelkünk jelzéseit is figyelnünk kell.
Időnként pedig meg kell tanulnunk megnyomni az OFF gombot és hagyni kell magunkat szabadságra menni.
Időt kell adnunk magunknak, amikor nem céljaink megvalósításán agyalunk, amikor nem vesszük ki részünket a mindennapi malomkerékharcból, amikor egyszerűen csak leülünk az ablak elé és az égen úszó felhőket csodáljuk, vagy pedig szépen nyugodtan végignézzük a naplementét (anélkül, hogy közben mobiltelefonoznánk, vagy bármi mást cselekednénk közben).
Ha nyitott szemmel és szívvel járunk és megtanuljuk megérteni a belső hangok, szükségletek kérését, akkor előbb-utóbb lelki béke, lelki egészség közeli helyzetbe kerülhetünk.
Ha nem hagyjuk magunkat saját „egész-ségünkből” kibillenteni, vagy bármikor vissza tudunk térni saját békénk állapotába, attól a pillanattól saját sorsunknak nem csak utasai leszünk, hanem mi magunk lehetünk a kormányosok is.
Írta: Kókai Viktória